Hoztam pár képet:
Nos, kedves látogatók, fogadjatok el tőlem egy jó tanácsot... Ne bízzatok meg senkiben...Ott üt meg, ahol a legjobban fáj...
Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.
” Köszönettel tartozom azoknak, akik utálnak, mert ők azok, akik erőssé tesznek. Köszönöm azoknak, akik szeretnek, mert miattuk olyan nagy a szívem. Köszönöm azoknak is, akik elhagytak, mert megmutatták, hogy bizony semmi sem tart örökké - és tiszta szívből köszönöm azon keveseknek, akik mellettem maradtak, mert ők voltak, akik megmutatták az igaz barátság jelentőségét “
Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?
Dexterről:
Dexter Morgan a Miami Rendőrség vérelemzője. Munkája fontos, mégsem tűnik ki munkatársai közül, csendes, a háttérben marad, senki sem ismeri, vagy ismerheti meg, gyermekkora óta erre tanította nevelőapja, a rendőr Harry Morgan – akit James Remar alakít.
Dexter jellemének megértéséhez a gyerekkorát kell ismernünk. Édesanyját egy kábítószerügy során mészárolták le, melynek tanúja volt Dexter és bátyja is, azonban főhősünkben a szörnyű emlékek csak sok év után törnek elő újra. Gyilkos hajlamát édesanyja elvesztése okozza. Egy rendőr, Harry Morgan – aki édesanyja ügyét is vizsgálja – neveli fel Dextert. Rájön, hogy főszereplőnk morbid vágyát, késztetését és érdeklődését a sötét dolgok iránt nem tudja eltörölni, ezért úgy dönt, segít abban, hogy Dexter kordában tudja tartani őket. Mindenre megtanítja, amit rendőri munkája során elsajátított, az elemzésekre, megfigyelésekre, bizonyítékok tökéletes eltüntetésére. Mindezek után adja magát, hogy Dexter később "civilben" rendőrségi orvosszakértő és vérelemző legyen.
Nevelőapja halála után Dexter éli az életét, nincsenek kötöttségei, csak a munkájának él, illetve laza viszonya van egy kétgyermekes nővel, Ritával. Apja azonban néha emlékként vagy látomásként megjelenik, és emlékezteti tanításaira – leggyakrabban természetesen a gyilkosságokkal kapcsolatban.
Dexter apja tanításából tudja, munkája során pedig újra és újra megtapasztalja, hogy az igazságszolgáltatás nem mindig korrekt, egy döntéshez sokszor évek kellenek, és a bűnösök gyakran így is megússzák a büntetést, ezért saját kezébe veszi az ügyek megoldását. Ezekben segítségére vannak a Harrytől eltanult fortélyok és tapasztalatok, Dexter tehát afféle "jó sorozatgyilkosként" a benne lévő sötét vágyakat praktikusan más sötét figurák eltüntetésére használja.
Dexter abszolút nem ellenszenves figura, tettei ellenére sem, karaktere ettől nagyszerű és érdekes.
Idézetek:
Mindenki elrejti, hogy ki is valójában. Legalábbis néha. Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetni kell, hogy valahol mélyen, még ott vagy... és van, amikor teljesen el akarod felejteni, ki is vagy.
Két dolgot láttunk egy emberben: amit látni akarunk, és amit ő megmutat.
Ha rájuk nézek, olyan könnyűnek tűnik kötődni egy másik emberi lényhez. Mintha senki nem mondta volna el nekik, hogy ez a világon a legnehezebb.
Ott az otthon, ahol a szív. De hova megy, akinek nincs szíve?
Bátorság az, ha rajtad kívül senki más nem tudja, hogy félsz.
További szép estét, Jess
Szia drága!:-)
Olyat sose mondj, hogy nem jöttél érdekessel, mert igenis nagyon szép a frissed, és bizony- érdekes is. A Képekbe beleszerettem, az idézetek pedig gyönyörűek... a kedvencem ez:
"Bátorság az, ha rajtad kívül senki más nem tudja, hogy félsz."
Bár nem teljesen értek vele egyet, mert ahhoz kell éppen nagyon sok erő, hogy felvállajuk amitől félünk, de megfogalmazásilag nagyon precíz, és még szállóigeként is eltudnám képzelni:-)
Továbbra is remekeltek, jó ide jönni, és nézelődni:-)
Puszi, Lena