VÉRSZÖVETSÉG

Hayami és Yashuro a legjobbak a szakmájukban, emellett országos barátok is. Mindketten vámpírvadászattal foglalkoznak. Kettejük közül először Yashuro bemutatását kezdeném. 17 éves, a legjobb vámpírvadász családból származik. Sajnos azonban egy sereg vámpír lemészárolta őket, de őt éppenhogy sikerült kimenekíteni. Eddig se nagyon kedvelte a vámpírokat, de amióta megtudta, hogy ők végeztek a családjával, azóta kimondottan gyűlöli őket. Sőt, annyira gyűlöli őket, hogy ha létezik olyan, hogy vámpírrasszista, akkor Yashuro kimondottan az. Most 17 éves, körülbelül 172 magas vékony alkatú, kék szemű srác, sötétvörös hajjal. De ez többnyire néhány tincsbe lehet csak látni, mert mindig egy fekete baseball sapkát hord, és bő ruhákat. Többnyire fehér póló és fekete nadrág. Harcstílusa elég felületes, sokat ugrál és akrobatikázik. Fegyverzete pedig hasonló Farkas karmaihoz. Egy ujjatlan kesztyű hosszabb, éles pengékkel.

Hayami 21 éves. Világosbarna hajú, tüskés. 185 centi magas, átlagos testalkatú, többnyire hosszú kabátot hord, kék színűt, meg fekete nadrágot. Szemei barnák, akárcsak a haja. Fegyverzete egy hatalmas kard, amit a hátán viselve szokott hordani. Harcstílusa lényegesen kevesebb mozgásból tevődik össze, mint Yashuroé. Leginkább egy helyben harcol, és forgatja a kardot, kiválóan védekezik.

Most épp egy küldetést teljesítenek. Késő éjszaka van már az erdő közepén. Az erdő teljesen sötét, a fák szinte félelmetesen suhognak. Egy lejtős részről végül egy tisztásra látni, ahonnan fény szűrődik. Fáklyalángok égnek. Egy hosszú kék hajú lány van egy kereszthez kötözve meztelenül, kezei széttárva, szája pedig egy kendővel bekötve. Olyan, mintha valami áldozatot mutatnának be. Vámpíroknál nem tudni, mióta szokás az ilyen, de azóta sokat változott a világ. Azóta már olyan vámpírok is léteznek, amik nem csillognak ugyan, de tudnak a fényben is járni.

- És most megöljük ez a lányt. Megérdemli a halált azért, amit tett! – kiáltja a vezéralaknak tűnő vámpír.

- Támadnunk kell, Hayami – súgja oda társának Yashuro.

- Azt mondták, meg kell várnunk az erősítést.

- Azt akarod talán, hogy megöljék a lányt?

- Nem, nem mondtam de…

- Akkor nyomás! – mondja Yashuro és már támad be is veti magát a vámpírok közé. Hayami meg utána megy, mivel nem szeretné, hogy társát seperc alatt kinyírják. De persze ez nem olyan egyszerű feladat. Ahogy Yashuro leugrott rögtön beledöfte pengéit a vámpírba. Egészen átszúrta a testét, majd felrántotta a kezét, ezzel cafatokra szaggatta a lényt. Másik kettő rá akarja vetni magát, de az széttárja a kezét és egyenesen beleugranak a pengébe. Közben Hayamit is támadják. Az első vámpírnak levágja a fejét, a másikat pedig szimplán kettévágja. Yashuro se bánik kegyesebben az ellenfeleivel, és hatalmas vérfürdőt rendeznek. Végül kiszabadítják a lányt, és leveszik a kendőt a szájáról. Ráadják az egyik halott vámpír ruháját. Mondjuk itt kicsit furán érzem magam, mikor ezt leírom, hiszen eleve holt teremtményekről van szó. Na mindegy, szóval ráadják az egyik vámpír ruháját, mert azért mégse meztelenül hurcolják végig a lányt. Yashuro legnagyobb bánatára, aki szívesen nézte volna még a lány gömbölyded formáit. A lányt egészen a házáig kísérték, akiről útközben kiderült, hogy Serenyt-nek hívják.

A lány egy kis faházban lakik, amit egész otthonosan rendeznek be. Van itt kis kandalló, egy otthonos szoba, és persze teljesen nem oda illően egy TV. De hát hiába, haladni kell a korral. A lány egy íjász, aki nagyon jól tud harcolni, de sajnos elkapták, ugyanis megölte annak a vámpírcsapatnak a vezérét, akik őt a kereszthez kötözték.

- Nagyon köszönöm még egyszer, hogy megmentettetek engem.

- Igazán semmiség.

- Ha gondoljátok, máskor is nyugodtan betérhettek hozzám.

Eközben valahol egy mély barlangban tudomást szerez egy vámpírcsomport Yashuroék akciójáról, és egyfajta tanácsot hívnak össze. A vezérük tisztára úgy néz ki, mint Lucius a Harry Potterből, csak ennek fekete a haja, és sápadtabb a bőre is, meg vékonyabb az arca, meg nagyobbak a szemei… na jó, valójában nem teljesen néz ki úgy.

- Gondolom, ti is tudjátok, hogy mi történt. Ez a két vámpírvadász állandóan keresztbe tesz céljainknak, és ez így nem mehet tovább. Valamit tervet kell kitalálnunk.

- Felség, nekem lenne egy ötletem! – lép ki a tömegből egy hátranyalt hajú vámpíregyén, és súg a fülébe valamit.

- Nem rossz… Így a dolog fele megoldódott. De mi lesz a másik felével?

- Azt majd bízza rám! – mondja egy szőke, hosszú, göndör hajú lány.

Még nem volt olyan ember, akit ne tudott volna elcsábítani, egyszerűen brutálisan erős ez a képessége. A terv pedig, amit az előző egyén súgott, az valójában az volt, hogy elrabolják az egyiket a két vámpírvadász közül, nevezetesen Hayamit, hogy Yashuro majd úgy is meg fogja ölni emiatt, hiszen ő annyira utálja a vámpírokat. Így a dolog egyik fele már le van tudva, és valószínűleg a másik lesz a keményebb dió. Elcsábítani Yashurot egy vámpírnak. Valljuk be, ez nem egyszerű feladat, de tekintettel a lány képességére, ez egyáltalán nem lehet neki akadály.

Nem is kellett több, az akciót rögtön végrehajtják. A két vadász a főhadiszállásra megy, Hayami azonban visszafordul az erdőbe, hogy esetleg nem e maradt mégis túlélő az előző támadásból. Yashuro el akar jönni segíteni, de Hayami leinti, hogy elboldogul ő egyedül is. Ezért hát visszamegy az erdőbe, ahol aztán hat-hét igen erős vámpír támadja meg őt. Mindannyian egyszerre támadják meg őt. Először még sikeresen hárítja a támadásokat, de sajnos a túlerő győz végül, és megtörténik a tragédia. Hayamit vámpírrá varázsolják.

A férfi először kábán tér magához, majd később tudatosul benne, hogy vámpír lett. Teljesen magára maradt, nyomát se látja annak a hét vámpírnak, akik megtámadták őt. Nem tud mit tenni, menekülnie kell, meg perszer búvóhelyet keresnie, hátha az a ő bőre nem bírja a napot, vagy akár úgy is mondhatnám, hogy ő ilyen régebbi, hagyományos vámpír lett. Yashuro közben elkezdett aggódni társáért, ezért bemegy az erdőbe, hogy megkeresse őt. Aki keres, az bizony talál, és egymással szembe találják magukat. Yashuroban döbbenten tudatosul az a tény, hogy legjobb barátja most már ugyanolyan vámpír, mint a többi. Hayami pedig riadtan néz, hogy most milyen sors fog rá várni. Yashuroban erősebb lesz a barátság érzete, mint egy faj iránti gyűlölet?

- Meg kell, hogy öljelek – mondja Yashuro.

- Ne, kérlek, én nem akarok senkit…

De nem hagyja, hogy végigmondja, már azonnal rá is támad. Hayami, ha nem is bírja tán a napot, de erősebb lett, mint valaha. Yashuro nehezen tudja tartani vele a lépést.

- Nem akarlak megölni! – kiáltja Hayami.

-  Olyan lettél te is, mint ők! – feleli Yashuro. – Meg akarsz engem is ölni, meg mindenki mást is. És én ezt nem hagyom!

Hayami kénytelen minden erejét bevetni, hogy összeszedje magát, és olyan elemi erővel vágja a fák közé Yashurot, hogy az elájul. Hayami elfut, de tudja, hogy ez még nincs ennyivel lezárva. De ő nem is akarja. Meg akarja győzni Yashurot, hogy ő nem vált mássá azzal, hogy vámpír lett. De ez a jövő zenéje, hogy sikerül e neki.

k�yk�Km ��t. Ő volt az… Alex… Az én támadóm… Az emberi szemek, ami eddig aggodalommal és sajnálattal voltak tele, átváltott haragba. Többen neki akartak rontani, de csak Hayatét engedték, másokat lefogtak.

- Te szemét dög! Mit gondolsz, ki vagy te?! Még van bőr a képeden, hogy idetold magadat?! – kiabálta torka szakadtából.

Ökle automatikusan lendült. Ott ütötte, ahol érte. Senki sem akadályozta meg, tudták, hogy megérdemli.

Elég volt! Hagyják már abba! Lehet, hogy ezt tette… De csak az állati ösztönök miatt!

- Hayate! – lebegtem gyorsan oda, majd megfogtam azt a kezét, ami a következő csapást akarta lemérni.

Nem tudom, miért történt, de a hangomra megdermedt. Amikor megfogtam, felém nézett. Nem láthatott, mégis tudta, hogy ott vagyok. Csodálkozó tekintetek követtek minket, majd halkan suttogták a nevemet. Meglehet, hogy talán látnak…

- Haru…ka… - nézett rám megdöbbent arccal.

- Elég volt… Ne üsd tovább… - kérleltem. – Nem tehet róla…

- De hát…

- Kérlek… Legyen ez az utolsó kívánságom, amit még teljesíteni lehet… Viseld gondját… Tudom, hogy meg tudod csinálni…

- Hiszen megölt téged… - mondta sírástól küszködve.

- Kérlek… Én itt leszek melletted mindig… Csak viseld gondját Alexnek…

- Tudod, hogy nem tudnám megtenni.

- Miattam. Képes vagy rá!

- De csak miattad – mosolyodott el erőltetetten.

Hiszek Hayatéban. Hiszem, hogy ezek után is képes lesz talpra állni, én nem gyűlölettel nézni Alexra.

Újra csend köszöntött be. Hayate és Alex egymásra néztek. Alex szemében sajnálat, Hayate szemében szomorúság és keserűség tombolt. Egyáltalán nem volt már senki tudata között a harag.

A műtő ajtaja kivágódott. Minden orvos és nővér távozott. Egyetlen egy férfi maradt, akit a vérborított be. Arca komor volt, tekintete magányos. Látszott rajta, hogy nehéz beszélnie. Félelemtől, tudatlanságtól, bármi miatt is, de nem nagyon tuja magát kifejezni. Mégis belekezdett a mondandójába.

Tudjuk, hogy mit akar mondani. Hiszen az előbb még én magam árultam el.

- Sajnálatos módon… - kezdte elcsukló hangon. – A lány nem élte túl… Túl nagy volt a sérülés… A… A hasfalából kitépett darab… Még a mentőben tudni lehetett, hogy nem fogja túlélni. De itt végleg…

Ahogy az előbb csend volt, mindenki úgy csattant fel.  Már nem törődtek semmivel, mindenki zokogott. A leghangosabb és legszívfájdítóbb mégis Hayate volt…

Így egy nyugodt napon, mikor mindenki azt hitte, hogy semmi baj nem történhet, olyan személy halt meg, akinek sorsát mindenki a szívén viselte. Elvesztette a családját, majd a szerelmét…

Hayate az eset után sokáig nem jött helyre. Vigyáznia kellett volna Alexre, ám helyette emberi mivoltának köszönhetően Alex vigyázott Hayatéra évek múltán is.

Senki sem tudta meg, hogy mégis miért történt mindez. Talán csak a lány nem bízott annyira ebben, hogy nem érdemelte meg az életet. Talán egy régi reinkarnáció bosszú… Senki sem tudta…

Egyszer mégis történt valami. Hírt kaptak, hogy egy 25 éves férfi, Hayate éven ismert alak öngyilkos lett. Szemtanúk látták, amint leveti magát a legmagasabb épületről…