Sz�mh�bor�

Lekattintottam az eleml�mp�t. Egy pillanatra olyan s�t�ts�g borult r�nk, mintha egy ablaktalan pinc�be z�rtak volna minket. Azt�n amint a szemem hozz�szokott, m�r l�ttam a gy�r holdf�nyben kirajzol�d� �rny�kokat. F�k �s bokrok rejtek�ben lapultunk a bar�tn�mmel, Renivel, aki minden ki�lt�sra �sszerezzent. Mi, sz�kev�nyek, csak gy�vas�gunknak k�sz�nhett�k, hogy egy�ltal�n j�t�kban voltunk. Pedig az eg�sz k�rny�k a nagy h�bor�nkt�l zengett. Sz�mok, v�logatott s�rt�sek �s csataki�lt�sok vert�k fel az erd� csendj�t.

- Mintha t�volodn�nak – jegyezte meg Reni suttogva.

- Ez annyira megal�z�! – emelkedtem fel bosszankodva a s�ros avarb�l.

- Micsoda? Hogy m�g senkit sem olvastunk le?

- Nem! Hogy itt kell lapulnunk a s�rban. Mi a j� ebben? Ki nem �llhatom ezt a h�lye j�t�kot!

- Kiki�k meg fogj�k szerezni a z�szl�t, �s akkor v�ge – mondta rem�nykedve sz�ke, t�r�keny bar�tn�m. S�hajtottam. Kiki, a csapatkapit�nyunk vehemenci�j�t ismerve val�sz�n�leg � volt az els�, akit leolvastak az este folyam�n. Persze nem biztos, hogy ez megakad�lyozta abban, hogy �t�rja a sz�mk�rty�j�t, �s tov�bb j�tsszon.

- Megmondtam, hogy nem akarok j�tszani. Mi�rt kellett m�gis k�telez�v� tenni?

- Fogl�r csak j�t akar. Tudja, hogy nem igaz�n j�v�nk ki a t�bbiekkel.

- Mert ez majd seg�t megszeretni �ket! �n itt hagyom ezt az eg�sz szart!– d�h�ngtem tov�bb, �s felk�sz�l�dtam a f�ldr�l. Miel�tt azonban let�phettem volna a fejemr�l a sz�mk�rty�t, mint ahogy terveztem, egy hang harsant a bokrok k�z�l.

- Egy-nyolc-�t-h�t! Kiest�l!

Olyan gyorsan v�g�dtam vissza a f�ldre, hogy magamat is megleptem vele. Homlokomat er�sen az avarba nyomtam, �s �vatosan sz�tnyitottam a tenyeremet, hogy ellen�rizzem a bele�rt sz�mot. A bujk�l�son k�v�l volt m�g valami, ami�rt gy�l�ltem a sz�mh�bor�t: sosem b�rtam megjegyezni a saj�t sz�momat.

- Leolvastak? – k�rdezte izgatottan Reni. – Mert akkor �n is megadom magam.

- Nem tal�lt! – ki�ltottam vissza kelletlen�l a lesb�l t�mad�knak. Reninek igaza volt, ahelyett, hogy itt gubbasztunk f�ldim�d�sban, m�r r�ges-r�g hagynunk kellett volna magunkat. Most valami�rt m�gis j�l esett, hogy az illet� csak a sz�msorom elej�t tal�lta el, �s ahelyett, hogy b�n�nak bizonyuln�k m�g egy idi�ta t�boroz�s j�t�kban, ink�bb flegm�n visszadobhatom a sz�mk�rty�t a v�g�n. De nem volt olyan szerencs�nk, hogy ennyivel meg�sszuk. K�t p�r l�b jelent meg sz�k�s l�t�mez�m sark�ban, �s tudtam, a legrosszabbakkal hozott �ssze a sors: a h�rom tizenkettedikes sr�ccal, akik el�szeretettel tett�k pokoll� az �letem.

- Nicsak, hogy lapul a dagi. Dagasztja a sarat, tiszt�ra mint egy vaddiszn�.

Azonnal megismertem a hang gazd�j�t. Hajas Csaba volt az, a bandavez�r. A t�bbiek nevettek.

- Befoghatod. Nem tal�ltad el a sz�mot, sz�val ak�r el is h�zhattok – pr�b�ltam visszav�gni, de mint oly sokszor, most se tal�ltam a megfelel� szavakat.

- Mi? Ne haragudj, de nem �rtem mit mondasz, ha k�zben sarat eszel – hajolt le hozz�m, �s a f�lembe r�h�g�tt. �sszeszor�tottam a fogaimat. Tudtam, jobb n�m�n t�rni, hogy tov�bbi s�rteget�sek k�zepette botokkal szurk�ljanak, mint kitenni magam valami m�g kegyetlenebb j�t�knak. De amikor Renit kezdt�k moleszt�lni, m�r nem b�rtam magammal.

- T�njetek a francba! – r�gtam bele a legk�zelebb �ll� fi� l�b�ba. Hajas megp�rd�lt, �s egy pillanat alatt leolvasta a sz�momat. Egy-nyolc-hat-n�gy. Reni azonnal megadta mag�t.

- Gyere, menj�nk vissza a t�borba – seg�tettem fel a f�ldr�l, mikor megl�ttam, hogy k�nnyes az arca. Ott hagytuk a g�nyol�d� fi�kat, akik el�gedetten lecsaptak remek b�v�hely�nkre, �s szerencs�re nem k�vettek minket. V�ge volt szenved�seinknek, de �n m�g d�h�sebb voltam, mint az el�bb. �sszet�ptem a k�rty�mat, �s m�g legal�bb sz�zszor elk�ldtem a fen�be Hajast meg a band�j�t. Reni szipogva l�pdelt ut�nam, �s egyik�nk se figyelte igaz�n, merre is megy�nk.

Azt hittem k�nnyed�n vissza fogok tal�lni az �sv�nyre, amin idefel� j�tt�nk, de nem �gy t�rt�nt. M�gsem akartam visszafordulni, nehogy �jra �sszefussunk vel�k. F�ld�zt �reztem a sz�mban, �s �gy cs�rtettem el�re konokul a f�k k�z�tt, mintha val�ban vaddiszn� lettem volna. Reni t�bbsz�r r�k�rdezett, hogy biztosan j� ir�nyba megy�nk-e, de engem csak bosszantott k�telked�se. Tulajdonk�ppen az se �rdekelt volna, ha elvesz�nk, �s nem kell visszamenn�nk ebbe a rohadt ny�rit�borba, melyet a sz�leim er�ltettek r�m. A pokolba k�v�ntam az eg�szet, Fogl�rral, Hajassal �s az �sszes t�bbi bunk�val egy�tt. Reni felz�rk�zott mell�m, �s megfogta a kezem.

- J�ghideg vagy! – borzongott meg, de az�rt �sszekulcsolta ujjainkat. Mi voltunk a t�bor k�t csodabogara: az �lmatag sz�kes�g, �s a dagadt goth l�ny. Engem kezdett�l fogva piszk�ltak, de Renit csak azut�n kezdt�k el, hogy leszidta Hajas egyik haverj�t, aki az els� napt�l kezdve engem csesztetett. A kis sz�szi azonban m�g k�nnyebb c�lpontnak bizonyult mim�za lelk�let�vel, ez�rt is ideges�tett fel annyira, ha �t kezdt�k piszk�lni. �n egy ideje m�r meg se hallottam, ha daginak vagy koc�nak neveztek. De sz�vem legm�ly�r�l gy�l�ltem �ket, �s b�rmit megtettem volna, hogy visszav�ghassak nekik. Azt akartam, hogy szenvedjenek. Hogy k�tszer annyi f�jdalmat kelljen elviselni�k, mint amennyit nek�nk okoztak. Azt akartam, hogy vagy �k, vagy mi sose tal�ljunk ki ebb�l a s�r� erd�b�l. �szre se vettem, hogy gondolataim k�zepette egyre kem�nyebben vonszolom magam ut�n a t�r�keny le�nyz�t. Reni v�ratlanul megbotlott �s felsikkantott.

 – J�l vagy? – k�rdeztem, �s a kezemet ny�jtottam fel�, hogy felseg�tsem. Ekkor vettem �szre, hogy ijedt szemei egy pontra f�kusz�lnak. Egy k�vekkel kirakott f�ldkupacban botlott meg, melynek v�g�ben korhadt fakereszt �llt. El�sz�r azt hittem,  csak egy ferde bot, de amikor r�ir�ny�tottam a zsebl�mpa f�ny�t, m�r nem maradt k�ts�gem afel�l, hogy egy s�rra tal�ltunk. Seregi R�za, 1848 – 1864 - �llt a keresztf�ra v�sve.

- Ho… hogy ker�l ez ide? – k�rdezte Reni reszketve.

- Nem tudom – vontam meg v�llamat. – Tal�n ez egy r�gi temet�, csak ben�tte az erd� vagy ilyesmi – hazudtam, pedig se k�zel se t�vol nem l�ttunk egyetlen m�sik s�rt se.

- Milyen fiatalon halt meg. Csak 16 �ves volt… mint mi.

�jabb pillant�st vetettem a feliratra, azon t�n�dve, hogyan k�pes ez a sz�szke l�ny ilyen gyors fejsz�mol�sra, �s furcs�n ismer�snek tal�ltam a sz�mokat. 1848 – nem k�ts�g, hogy a szabads�gharcot juttatta eszembe. De mi t�rt�nt ’64-ben? Egy-nyolc-hat-n�gy. Rossz �rz�s fogott el. Lassan felemeltem, majd kinyitottam a tenyeremet. Egy pillanatra elfelejtettem leveg�t venni.

- Menj�nk innen! – mondtam hirtelen. Szerencs�re Reninek sem volt m�s v�gya, mint visszajutni a t�bor ter�let�re, �s bez�rk�zni a fah�zunkba, �gy h�t megindultunk. Nem eml�kszem r�, hogyan tal�ltunk ki a f�k k�z�l, csak arra, hogy v�gig a torkomban dobogott a sz�vem, m�g meg nem l�ttuk a t�bort�zet.

A t�boroz�k nagy r�sze m�r visszat�rt, b�r m�g nagy harcok folytak a z�szl� rejtekhelye k�r�l. Kiki �s p�r m�sik sr�c �ppen arr�l vitatkozott, hogy �r-e fejjel lefel� feltenni a sz�mk�rty�kat, a t�bbiek pedig j�kedv�en besz�lgettek, vagy szalonn�t s�t�ttek a t�zn�l. Reni f�zott, �gy h�t a t�znek h�ttal le�lt�nk egy far�nkre, �s egym�shoz b�jva v�rtuk, hogy Fogl�r vagy B�nk�ti takarod�t f�jjon, �s v�get �rjen a t�bor eddigi legborzalmasabb est�je.

Valamivel k�s�bb �r�mujjong�s k�zepette meg�rkezett csapatunk marad�ka a z�szl�val. V�g�l m�gis nyert�nk, legal�bbis Kiki ezt ord�tozta haverjai v�ll�t csapkodva. A j�t�k v�get �rt, de m�g nem j�tt vissza mindenki. Nekem egyb�l felt�nt, hogy Hajas�k hi�nyoznak, �s biztos voltam benne, hogy valami aljass�gon t�rik a fej�ket. De hi�ba v�rtuk, hogy felbukkanjanak.

Kis id� m�lva B�nk�ti felsz�l�tott minket, hogy telefon�ljunk ut�nuk, mert � ugyan nem indul a keres�s�kre, ha ezt v�rj�k. A fi�k azonban nem vett�k fel telefonjaikat, m�r ha egy�ltal�n volt n�luk. Panka, az egyik l�ny, akinek ki tudja mi okb�l felt�n�en tetszett Hajas, �jra �s �jra pr�b�lkozott el�rni �t. Fel-al� s�t�lgatott a t�z f�nyk�r�n k�v�l, �gy mindannyian �sszerezzent�nk, amikor felsikoltott. A langal�ta Hajas bukkant el� a f�k k�z�l, el�g megviselt �llapotban. A mobilja folyamatosan csengetett valahol a zseb�ben, de � csak b�mult r�nk kig�vadt tekintettel, mint egy holdk�ros. Zsebre tett kezekkel figyeltem, mi s�l ki �jabb nagyszer� alak�t�s�b�l.

- Mi t�rt�nt? Mi�rt nem b�rt�tok felvenni a telefont? – k�rdezte a l�ny s�rt�d�tten. Hajas k�zelebb j�tt, �s csak a t�zn�l der�lt r� f�ny, hogy t�nyleg nincs mag�n�l. A b�re �s a ruh�ja tele volt barna foltokkal, a t�rde pedig �gy citer�zott, mintha valami zakkant elektronikus zen�re j�rna t�ncot.

- Hol vannak a t�bbiek? - B�nk�ti tan�rn� volt az, aki el�re l�pett, hogy v�gre sz�ra b�rja a zavarodott fi�t. Nem hib�ztattam, hogy a hat�sos bel�p� ellen�re egy szav�t se hiszi el. Rossz viccnek t�nt az eg�sz.

- Me… meghaltak. Meg�lte �ket! Meg�lte �ket… - ism�telgette a fi�, mik�zben szemei ide-oda ugr�ltak, mintha keresett volna valakit a t�zn�l �l�k k�z�tt.

- Figyelmeztetlek Hajas Csaba, ha ez valami rossz vicc, �n bez�rlak egy eg�sz napra a fah�zba! – fenyegette meg a n�, �s megragadta a fi�t. Ami ez ut�n t�rt�nt, tal�n sokaknak fel se t�nt, de �n l�ttam, ahogy a tan�rn� r�m�lten figyeli saj�t, bepiszk�tott kez�t, �s lassan elengedi Hajas karj�t. Ekkor j�ttem r�, hogy a fi� ruh�ja nem egyszer�en piszkos… V�r bor�totta.

- J�l van, menj�nk �s n�zz�k meg – B�nk�ti v�ratlanul belement a j�t�kba. – Am�g mi helysz�nel�nk, Kiki a fel�gyel�! Senki se cs�szk�ljon el!– parancsolta, majd odas�gta Fogl�rnak, hogy hozza ut�nuk a mobiltelefonj�t, ami bent maradt a bungal�ban. D�bbenten n�zt�k, ahogy els�t�lnak a f�k s�r�je fel�.

Kis id� m�lva, az egyik sr�c kijelentette, hogy kamu az eg�sz, �s Hajas�k nyilv�n azt tervezik, hogy az este h�tralev� r�sz�ben zombik�nt ijesztgetik a t�borlak�kat. M�sok azon a v�lem�nyen voltak, hogy am�g nem der�l ki az ellenkez�je, nem k�ne elviccelni a dolgot. M�g a k�t fel�gyel�tan�r t�vol volt, a t�zn�l el�ker�lt egy kis �d�t�s�vegbe t�lt�tt h�zip�linka. Egyik k�zb�l a m�sikba adva pillanatok alatt ki�r�lt, pedig m�g velem �s Renivel is itattak egy-egy kortyot. Hogy fokozza a hat�st, az egyik helyi sr�c elkezdett k�s�rtett�rt�netet mes�lni a t�borhelyr�l. Elmondta, hogy m�g a d�dapja idej�ben meger�szakoltak �s meg�ltek itt egy fiatal l�nyt, akinek szelleme az�ta is visszaj�r, hogy elb�njon zaklat�ival. A legt�bben persze csak nevettek a t�rt�neten, de nekem hevesebben kezdett dobogni a sz�vem. Nem mertem Renire n�zni, h�tha nem alkotta meg fej�ben ugyanazokat a balj�s �sszef�gg�seket, mint �n, de enn�l m�g sokkal rosszabb t�rt�nt.

- Pedig igaz! – sz�lalt meg v�konyka hangj�n. – Mi l�ttuk Emm�val a s�rt! Ugye? – fordult fel�m. Mikor felemeltem a fejem, l�ttam, hogy mindenki engem n�z. A goth boszork�nyt. Tal�n azt v�rt�k, menten megid�zem nekik a halott l�ny szellem�t, de �n csak �sszeszor�tottam a sz�mat, �s d�h�sen Renire pillantottam. Mi�rt �rez r� �lland� k�sztet�st, hogy megv�dje azt, akinek igaza van? K�l�nben sem tudhattuk, hogy a sr�c ugyanarr�l a l�nyr�l besz�lt-e, akinek a s�rj�t l�ttuk. M�r az is a fr�szt hozta r�m, hogy egy�ltal�n el�ker�lt ez a t�rt�net, nem akartam belegondolni a val�s�gtartalm�ba.

- Ijeszt� – jegyezte meg valaki f�lig-meddig g�nyosan.

- Ez most m�r t�nyleg nem vicces – vetett r�nk komor pillant�st Kiki. Nem tudtam, hogy ilyen felel�ss�gteljes arccal is rendelkezik. M�r b�ntam, hogy kihagytam a lehet�s�get, �s nem �lt�ttem magamra a boszork�ny szerep�t. N�h�nyukat tal�n elrettenthettem volna t�le, hogy pack�zzanak velem. B�nk�ti, Hajas �s Fogl�r azonban �ppen most t�rtek vissza, �s arckifejez�s�ket l�tva nem j�soltam sok j�t a fi� haverjainak.

- Baj van – er�s�tette meg felt�telez�semet a tan�rn�, majd mindenkit utas�tott, hogy t�rjen vissza a h�z�ba, �s ne pr�b�ljon meg kisz�kni ma �jjel. M�g hallottuk, hogy nem tal�lnak t�rer�t. Fogl�r elment a port�hoz, hogy haszn�lhassa a vezet�kes telefont. N�h�nyan m�g sugdol�ztak egy darabig a t�zn�l, de B�nk�ti hamar elkergette �ket. Mi felpattantunk, amikor l�ttuk, hogy k�zeledik, �s visszaosontunk a h�zba.

Szobat�rsaink let�rtnek t�ntek, s�t, egyenesen f�ltek, ez�rt p�ros�val mentek fogat mosni. Az egyik �lszent liba mag�val r�ngatta Renit, �gyhogy nekem egyed�l kellett mennem. Nem is b�ntam. Val�j�ban egyed�l mindig sokkal jobban �reztem magam, mint emberek k�z�tt. A t�bbiek szerint ez is hozz�tartozott boszork�ny mivoltomhoz, �gy h�t hamar letettek r�la, hogy velem bar�tkozzanak.

Amikor bel�ptem a k�z�s f�rd�szob�ba, a villany alig akart felkapcsolni, csak pisl�kolt, m�g be nem melegedett. Mik�zben a fogaimat sik�ltam, unott k�pm�somat b�multam a t�k�rben. Meghaltak… meg�lte �ket… - jutottak eszembe Hajas szavai. Vajon kire c�lzott? Ha t�nyleg meghaltak a bar�tai, vajon a meggyilkolt l�ny, R�za szelleme tette? Vagy ink�bb az �n k�v�ns�gom teljes�lt – s�gta valami, tal�n a b�ntudat. Ostobas�g – gondoltam, �s lehajoltam, hogy kik�pjem a habot. Ekkor jutott eszembe, hogy az a h�lye sz�m m�g mindig ott van a tenyeremben. Gyorsan f�lretettem a fogkef�t, telenyomtam szappannal a kezemet, �s �sszed�rzs�ltem. A l�mpa megint hunyorogni kezdett. Ahogy az �r�s halv�nyult a tenyeremben, �gy hom�lyosodott a l�t�som is. Amikor ism�t felpillantottam, meg mertem volna esk�dni r�, hogy egy arcot l�ttam a t�k�rben. G�nd�r, fekete f�rt�k, s�r� szem�ld�k, feh�r b�r. A k�pzeletem �r�lt j�t�kot j�tszott velem, amikor megkett�zte saj�t t�k�rk�pemet. Ebben a k�pm�sban azonban volt valami h�tborzongat�, valami emberfeletti. Nem tudtam megfejteni e hasonl�s�g l�nyeg�t. Hirtelen minden els�t�t�lt �s tompa f�jdalmat �reztem.

A l�mpa f�nye majd kivak�totta a szemem. Arra eszm�ltem, hogy a padl�n fekszek, �s pokolian f�j a fejem. Fel�ltem, �sszeszedtem a cuccaimat, �s nem besz�ltem senkinek se a t�rt�ntekr�l.

Csend volt a szob�nkban, �n m�gis olyan hangra �bredtem, mintha kibor�tottak volna egy sz�nsavas �d�t�t. J� darabig csak hallgat�ztam, melyik l�ny mozgol�dik az emeletes �gyakon, de senki sem moccant. Term�szetellenes csend zuhant r�m. Oldalra fordultam, hogy tov�bb aludjak, de felt�nt, hogy a szemk�zti l�ny mennyire furcs�n tartja a fej�t. Hogy tud �gy aludni? – �nk�ntelen�l is ez volt az els� dolog, ami eszembe jutott, m�g egy rossz �rz�st�l vez�relve fel nem kattintottam az eleml�mp�t. Be kellett fognom a saj�t sz�mat, hogy ne sik�tsak. Csak saj�t zaklatott liheg�sem t�lt�tte be a szob�t, m�g megpr�b�ltam r�venni magam, hogy fel�lljak. Nagyon lassan mozdultam, a l�baim pedig nem akartak engedelmeskedni, mintha �sszefagytak volna. Amikor talpra �lltam, egyes�vel r�vil�g�tottam szobat�rsaimra. Halottak voltak. Olyan groteszk, kicsavart p�zokban fek�dtek, amiket kor�bban elk�pzelni se tudtam. Reni �gya k�vetkezett. Megr�ztam a v�ll�t, �s halkan k�ny�r�gni kezdtem neki, hogy keljen fel. A s�r�s ker�lgetett, elf�l� hangon ism�telgettem egyetlen bar�tn�m nev�t, m�g l�baim �ssze nem csuklottak alattam. Meghaltak! Mindenkit meg�ltek a szob�ban, m�g �n nyugodtan aludtam egy �ggyal od�bb. Zokogni kezdtem, �s k�nomban r�haraptam saj�t karomra. �s �n? Mi�rt vagyok m�g �letben?

- Hmm? – k�rdezte �lmatag hangon Reni, �s lassan fel�m fordult. �l! Nem akartam hinni a f�lemnek. B�tors�got �nt�tt bel�m, hogy nem vagyok egyed�l. Lekattintottam az eleml�mp�t, �s megragadtam a kez�t. Fogalmam se volt, hogy mondjam el neki a sz�rny� t�nyeket an�lk�l, hogy teljesen bep�nikolna.

- Velem kell j�nn�d – s�gtam, �s r�er�szakoltam a ruh�it, meg a cip�j�t, mik�zben �n is magamra kapkodtam n�h�ny holmit. Egy darabig tiltakozott, de addig nem engedtem el, m�g odakint nem voltunk a csillagos �g alatt. A t�bor nyugodtnak t�nt, t�ls�gosan is, ahhoz k�pest, ami t�rt�nt. Nem l�ttunk �s nem hallottunk egyetlen rend�r- vagy ment�aut�t sem l�mpaolt�sig, �s ut�na sem �bredtem fel eff�le zajokra. A fel�gyel�tan�rok bungal�ja fel� indultunk, de alig tett�nk meg p�r l�p�st, mikor l�ptek zaj�ra lett�nk figyelmesek. Gyorsan beh�ztam Renit az egyik fah�zik� m�g�, �s csendre intettem. L�legzetvisszafojtva v�rtam, ki fog felbukkanni az �ton. Vajon csak Fogl�r j�r�r�zik idekint, mint minden �jjel, vagy egyenesen a gyilkos karjaiba s�t�ltunk? Hamar v�laszt kaptam r�. Hajas �v�ltve h�k�lt vissza, amikor �szrevette a k�t fekete alakot a h�z fal�nak lapulva. Kiki is megr�m�lt, de azt�n mikor felismert minket, elhallgattatta a vony�t� Hajast, �s k�rd�re vont minket, hogy mit csin�lunk idekint. V�gign�ztem kis csapatukon. Panka, �s egy m�sik, szipog� l�ny is vel�k volt.

- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem v�lasz helyett. Mindenki hallgatott.

- Nagy baj – sz�lalt meg v�g�l Kiki. – B�nk�tit keress�k, de nincs sehol! P�ran �tsz�kt�nk a l�nyokhoz, meg kiment�nk az erd�be, �s… - elhallgatott. Az arc�ra volt �rva, hogy �k is ugyanazt �lt�k �t, amit mi.

- Kik? – k�rdeztem, mint aki mindent �rt. A fi� felsorolta a neveket. �n is a szobat�rsaim�t. Hitetlenkedve hallgatott. A l�nyok fels�rtak, Reni �rtetlen�l kapkodta ide-oda �lmos tekintet�t. Csak azt�n vettem �szre, hogy Hajas �gy b�mul r�m, mintha szellem lenn�k. Mikor elkapta a pillant�somat, h�tr�lni kezdett.

- Ne… ne mondjatok neki semmit! � csin�lja! � tette!

- Mi van? – fordult fel� �rtetlen�l Kiki, aki nem l�tta, hogy r�m n�z, csak amikor megfordult. S�hajtott egyet, mint aki f�radt, vagy m�snapos. – Nem tudom mi folyik itt Csabi, de �ssze kell fognunk. Ki kell h�vnunk a rend�rs�get, a gyilkos m�g a k�zelben lehet!

- A k�zelben? – sikkantottak fel Pank��k.

- Mi elmegy�nk a port�hoz – aj�nlottam. – Addig ti keress�tek meg B�nk�tit vagy Fogl�rt. Lehet, hogy az erd�be mentek.

- Azt akarja, hogy sz�tv�ljunk! Meg akar �lni minket! – sz�lalt meg hiszt�rikusan magas hangon Hajas.

- T�ged sz�vesen ki is ny�rn�lak! – jelentettem ki egykedv�en, csak hogy bosszantsam, majd k�zen fogtam s�padt bar�tn�met, �s h�tat ford�tottam nekik.

- Hagyd m�r abba, Csaba! B�r annyiban igazad van, hogy egy�tt kell maradnunk. Be nem teszem az erd�be a l�bamat m�g egyszer – sz�lt ut�nam Kiki, majd intett a bizonytalankod� t�bbieknek, hogy k�vessenek.

M�r akkor nem sok rem�nyt f�ztem a telefonhoz, mikor elindultunk, de Fogl�r tan�r�r �veges tekintet� holtteste, kez�ben a falb�l kiszakadt k�sz�l�kkel m�g engem is meglepett. Kiki is kezdett kiborulni. A kez�be temette arc�t, �s a falnak d�lt, majd arr�l kezdett vitatkozni saj�t mag�val, hogy elmondjuk-e a kint v�rakoz� t�rsainknak, magunkra maradtunk. A d�nt�st egy hirtelen sikolt�s tette �rdektelenn�. Mire ki�rt�nk, csak Reni �llt ott. Azt mondta Hajas meg�r�lt, meggy�zte a k�t l�nyt, hogy k�ss�k el a tulaj kocsij�t, �s hagyj�k itt �ket. Kiki �tkoz�dott, �s elrohant ut�nuk. Gondoltam jobb, ha mi is megy�nk, ez�rt Renivel a nyomomban loholni kezdtem, de t�l lass�ak voltunk. Egy-kett�re lemaradtunk, �s lihegve �lltunk a t�bor kell�s k�zep�n. Ism�t az a rossz �rz�s lett �rr� rajtam a csenddel kapcsolatban, mint a fah�zunkban. Reni f�zott, vagy a f�lelemt�l didergett, �s �sszeesett. Egyszer�en nem b�rt megmozdulni.

- Maradj itt – mondtam neki, �s a tan�rok fah�za fel� indultam.

- Emma? Ne hagyj itt! – k�ny�rg�tt, de meg kellett tennem. �ts�t�ltam a kikopott f�v�n, �s meg�lltam a bungal� el�tt. Hallgat�ztam n�h�ny pillanatig, miel�tt bel�ktem volna a nyitott ajt�t.

- … nincs el�rhet� h�l�zat. K�rj�k, pr�b�lkozzon �jra. Seg�lyh�v�shoz t�rcs�zza a 112-es telefonsz�mot… - ism�tl�d� g�phang fogadott. Egy mobiltelefon hevert a f�ld�n, kijelz�je halv�ny f�nyt vetett a mellette fekv�, v�res k�zre. M�ly leveg�t vettem, �s lehajoltam B�nk�ti tan�rn�h�z. A gyilkos csak f�lmunk�t v�gzett, kicsavart testhelyzete ellen�re m�g �lt. Neh�zkesen szedte a leveg�t, �s felny�g�tt, amikor megpillantott. �sszet�rt szem�veg�n �t is l�ttam a szem�ben, mennyire f�l. Nem seg�thettem rajta.

Amikor visszat�rtem oda, ahol Renit hagytam, nem tal�ltam ott, viszont heves kutyaugat�st hallottam a t�bortulajdonos h�za fel�l. A legrosszabbt�l tartva szaladni kezdtem, �s mire a ker�t�shez �rtem, m�r l�ttam, mi t�rt�nik. A t�bor tulajdonos�t nem sokszor l�ttuk �rkez�s�nk �ta. Mogorva, mag�nak val� fick� volt, de k�t v�rszomjas d�g�t tartott a h�za el�tti ketrecben t�rsas�gul. Ezek igyekeztek figyelmeztetni gazd�jukat, hogy n�h�ny tin�dzser �pp ellopni k�sz�l flancos terepj�r�j�t. De Hajas b�rhogy is feszegette, az aut� nem ny�lt kulcs n�lk�l.

- Francba! Francba!

- Slusszkulcs n�lk�l am�gy is neh�z lett volna! – vetettem oda a ker�t�sen k�v�lr�l, mire mindh�rman �sszerezzentek.

- T�nj innen, dagadt goth boszork�ny! – f�rmedt r�m a sr�c. Egy „h�t persze” mosoly jelent meg az arcomon. A k�zeli erd� fekete lombjai halk suttog�sba kezdtek a hajnali sz�lben. Vagy csak a fejem zsongott a sz�rny� �jszak�t�l? A k�t l�ny a vas�t�llom�st emlegette. Nincs messze gyalog sem – mondt�k, Hajas azonban engem hib�ztatott minden�rt. Legsz�vesebben orrba vertem volna, ami�rt �gy nyiv�kol.

- Hol vannak Kiki�k, mi? – k�rdezte hirtelen. - Meg�lted �ket, igaz? H�t persze, �s most minket akarsz elint�zni!– nevetett fel. �r�let csillant a szem�ben, �s Pank��k is �szrevehett�k, mert ell�ptek t�le. Azaz ink�bb mindkett�nkt�l.

- Te tot�l bekattant�l – vetettem oda, �s h�tat ford�tottam nekik. Olyan d�h�s lettem, hogy m�g most is folytatja gonosz j�t�kait velem, hagytam �ket, csin�ljanak, amit akarnak. Hajas sorsa a legkev�sb� sem �rdekelt. Meg kellett tal�lnom Renit. Zaklatottan v�gtam �t a ligeten, ami elv�lasztotta a t�bort a tulaj port�j�t�l.

Egyszer csak zsebl�mpa villant a szemembe. Kiki �s Reni �lltak el�ttem egym�s kez�t fogva. Kimondhatatlanul megk�nnyebb�ltem. - Mi�rt nem v�rt�l meg? – k�rdeztem t�le n�mi szemreh�ny�ssal a hangomban.

- Mindenki meghalt, Emma. L�ttuk �ket. M�r csak mi maradtunk – suttogta.

- Te nem hallottad? – k�rdezte a fi� kiss� tartva a v�laszt�l.

- Mit?

- Tudod, ez az�rt el�g ijeszt� – jegyezte meg. – Sik�t�sokat hallunk, �s Csaba ord�t�s�t. Azt�n te el�l�psz a f�k k�z�l, �s …

- M�r te is kezded? – itt fogyott el a c�rn�m. – Ha �n vagyok a gyilkos goth boszork�ny, mi�rt nem �lt�k meg most azonnal? Akkor tal�n v�ge lenne ennek az eg�sznek! – kiab�ltam vele k�nnyes szemekkel. Fogalmam se volt, mi t�rt�nik vel�nk, �s megr�m�tett, hogy m�r Kiki is �tvette a piszk�l�d�st. Reni megsajn�lt, �s �t�lelt. Pedig egy pillanatig azt hittem, m�r � is elhiszi, hogy �n k�pes lenn�k ilyesmire. Kiki elmotyogott egy sajn�lom -ot, �s tehetetlen�l ledobta mag�t a f�be.

V�ratlanul k�t f�nycs�k bukkant el� a f�k k�z�tt, egy aut� f�nysz�r�i. Motorz�g�st nem hallottunk, de hamarosan megpillantottuk a tulaj gurul� terepj�r�j�t. Azt hittem, hogy Hajas�knak m�gis siker�lt elk�tnie, vagy tal�n maga a tulaj akar t�vozni sz�p csendben a tett helysz�n�r�l. Integetve szaladni kezdt�nk fel�, hogy vegyen fel minket is, ak�rki �l benne. Csak akkor hagytuk abba a kiab�l�st, amikor a kocsi a lejt�r�l egyenesen egy f�nak szaladt. Az eleje behorpadt, az egyik l�mpa kit�rt, a sz�lv�d� pedig kis szil�nkokra esett sz�t.

- �risten! – ki�ltott fel Kiki, amikor megl�tta az utasokat. Hajas �lt el�l, keze m�g mindig g�rcs�sen markolta a korm�nyt, �s mintha valaki groteszk viccnek sz�nta volna, felnyitotta a fej�t. Hajas v�res skalpja a motorh�ztet�n landolt. H�tul a k�t l�ny hevert kitekert nyakkal. Hogy ez a tulaj bossz�ja volt a tolvajokon, vagy esetleg m�r vele is v�gzett a valami, ami el�l a sr�cok menek�ltek… nem akartam itt maradni, hogy kider�ts�k.

- A vas�t�llom�s! El kell �rn�nk! – r�ztam meg k�t t�rsamat, �tv�ve Pank��k utols� ment� �tlet�t. Nem kellett b�ztatnom �ket, hogy rohanjanak. A t�bort �jszak�nk�nt sz�ges tetej� vaskapu, �s egy hatalmas, r�gi l�nc z�rta el a k�lvil�gt�l. Kiki seg�tett Reninek, hogy ne v�gja meg mag�t a t�sk�ken, de �gyetlen�l landolt a t�loldalon.

- J�l vagy? – k�rdezte a fi�, miel�tt � is m�szni kezdett volna. Reni b�lintott. – Akkor fuss! Ne agg�dj, utol�r�nk – adta ki az utas�t�st csapatkapit�nyunk. Biccentettem neki, hogy menjen, itt minden rendben lesz. Elfutott, �s nem is n�zett h�tra. Mint a sz�mh�bor� elej�n – jutott eszembe. Aki messzebbre tud futni, jobb helyzetbe ker�l a j�t�kban marad�shoz. A k�l�nbs�g csak az, hogy ha itt leolvasnak, neked v�gleg annyi.

�gyetlenkedtem a ker�t�ssel. M�g egy ok, ami�rt gy�l�ltem a sz�mh�bor�t: nem tudtam se f�ra, se ker�t�st m�szni. Kiki pr�b�lt seg�teni a t�loldalr�l, de v�g�l k�nytelen volt visszam�szni, hogy feltoljon.

- Sajn�lom – mondtam neki, mikor �tl�ptem a ker�t�s f�l�tt.

- Semmis�g, csak jussunk m�r ki innen – ny�gte. Mik�zben feltorn�zta mag�t a kapu tetej�re, megv�gta a kez�t, �s majdnem elvesztette az egyens�ly�t, de megragadtam a kez�t.

- Sajn�lom, de t�ged leolvastak – jav�tottam ki magam. �rtetlen�l n�zett r�m, majd h�trafordult, mintha meg�rezte volna a k�zelg� vesz�lyt. Nem tudom, meg tudott-e k�l�nb�ztetni minket. Mindenesetre meg se nyikkant, amikor belenyomtuk a fej�t a sz�gekbe.

Nem volt neh�z utol�rnem a sz�ke l�nyt. Gyenge volt, �s sokkos a t�rt�ntekt�l. N�m�n futottunk egym�s mellett az �t k�zep�n, tudva, �gysem j�r erre aut� ilyenkor. N�h�nyszor meg kellett l�kn�m, hogy ne �lljon meg. A term�szet �jjeli n�mas�g�t lassan a hajnal halk zsong�sa v�ltotta fel. Kijutottunk az erd�b�l. M�r vil�gosodott, mikor az �llom�sra �rt�nk. Senki sem volt az �p�letben, h�t beh�z�dtunk egy sarokba, �s hagytam, hadd s�rja ki mag�t a v�llamra d�lve.

K�s�bb vonatk�rt�t hallottunk. Felpattantunk �s a peronra siett�nk. M�r l�tszott a mozdony. �reztem, hogy pillanatokon bel�l felkel a nap, �s v�get �r az �r�lt �jszaka.

- Megmenek�lt�nk! – suttogta Reni. R�mosolyogtam. Ahogy a k�zeled� vonatot b�multam, �s belen�ztem f�nysz�r�iba, boldogs�g �radt sz�t testemben. Tudtam, hogy �n k�v�ntam a hal�l�t mindenkinek, kiv�tel n�lk�l. Eml�keztem mindenre, ami t�rt�nt. A r�m�letre, ahogy felismertek. A reccsen� hangra, mely a hal�lukat okozta. Nem hagytam ki senkit. �s sz�ks�g volt m�g egy utols�, �rtatlan �ldozatra is, hogy R�za megnyugodjon. M�r k�s� volt visszakozni.

- Emma! Ez nem lass�t. Nem fog meg�llni!

Meglep�en k�nny� volt megl�kni a diderg� testet. Sz�ke haja csillant egy utols�t a napf�nyben, majd elt�nt �r�kre a sz�guld� vonat alatt.