S�ri cs�nd

Eml�kszem m�g arra az �jszak�ra. M�g ha akarn�m se tudn�m elfelejteni. B�r nagyon r�g volt m�r, m�gis tiszt�n �l az eml�keimben. Nyolc �ves lehettem. November volt. Aznap a mam�mn�l voltam. Nekem csak egy mam�m van, az is anyai �gon. Apai �gon l�v� nagysz�leim ugyanis m�r k�t-h�rom �ves koromban meghaltak. Nagyon rossz... Nem, ez nem j� kifejez�s... Virgonc voltam. Nem lehetett velem b�rni. Hi�ba pr�b�lt lefoglalni, �n csak mentem a fejem ut�n. Ekkor ker�lt sz�ba a d�dnagymam�m. "Milyen j�, hogy a d�di m�r nem �l. Pedig mennyire szeretett t�ged. Biztosan szomor� lenne, ha �gy l�tna t�ged." A d�dnagyany�mra nem eml�kszem m�r. � egy �ves koromban halt meg kilencven �vesen. Sz�p �vet �lt. �n azonban akkor m�g nem tudtam, hogy mir�l van sz�. Mi az �let, �s mi a hal�l. Csak ennyit k�rdeztem: "Mi t�rt�nt vele?". K�v�ncsis�gom mindenn�l nagyobb volt. "Meghalt" kaptam a v�laszt. B�r nem tudtam mit jelent a sz�, kir�zott a hideg. Mintha rossz el��rzetem lett volna azzal kapcsolatban. Tal�n az�rt, mert l�ttam mam�m szomor� arc�t. L�ttam szemeiben a kibuggyan� k�nnycseppeket, amiket a f�j� eml�kek id�ztek el�. A mondat ut�n m�r csendben maradtam. A fesz�lt l�gk�r hatott r�m. Elfoglaltam magamat.

Csak v�rtam a sz�leimet. �desany�m a d�lut�ni �r�kban �rkezett meg �desap�mmal. M�r nagyon v�rtam �ket, �gy mikor hallottam, hogy ny�lik az ajt� el�j�k siettem. Azonban az id�z�t�s nem volt a legjobb. Meg�lltam a konyha ajtaj�ban. A sz�leim �pp veszekedtek. Nem sz�ltam semmit sem, csak figyeltem �ket csendben. Nem szerettem, ha veszekedtek. Olyankor hangosak �s idegesek voltak. �desap�m hangja bezengte a szob�t. �desany�m arca mindent el�rult. Ideges volt, m�gis szomor�. Szemeiben mintha k�nnyek jelentek volna meg. Visszamentem mam�mhoz. Szorosan meg�leltem. Hozz�b�jtam. A s�r�s fogott el. "Mi�rt kell veszekedni�k? Mi�rt kell kiab�lniuk?" k�rdeztem magamt�l. A ked�lyek csak otthon csitultak le. �desany�m �s �desap�m ugyanis nem voltak egy helyen. M�g �desany�m fennt volt velem, �desap�m a gar�zsban t�lt�tte a nap h�tralev� r�sz�t. �n pr�b�ltam mes�lni anyuk�mnak, hogy mit csin�ltam aznap. Azonban � nem figyelt r�m. Csak lecsit�tott, �s n�zte a telev�zi�t. Gy�l�ltem a telev�zi�t. "Miatta nem tudokbesz�lgetni anyuval." B�r ez nem mindig volt �gy. Amikor besz�ltem hozz�, akkor is mindig k�zbesz�lt vagy a telefon, vagy �pp a rokonok voltak ott. Ez�rt m�r nem is foglalkoztam vele. �gy �reztem, hogy �n csak m�sodlagos vagyok sz�m�ra. Pedig nem �gy volt. Csak nem akart velem addig besz�lni, m�g ideges. Olyankor hamarabb elj�rt a keze is.

Aznap este h�v�s sz�l s�p�rt v�gig az utc�kon. Egy csillag sem volt az �gen. Midenhol s�t�ts�g honolt. M�g a Hold sem ragyogott olyan f�nyesen. M�r az �gyamon fek�dtem. Az ablak fel� fordultam. M�r �jf�l volt. A kinti t�jat n�ztem. Ekkor azonban az ablakp�rk�nyn�l feh�r f�nyre lettem figyelmes. Mintha a Hold odas�t�tt volna. De nem. Ez valahogy m�s volt. Egy feh�r k�z ny�lt fel, majd kapaszkodott meg a p�rk�nyomon. Elfogott a f�lelem. Magasan lakom. Pontosabban a harmadik emeleten. Nincs ember, aki fel tudna m�szni. �s nem hiszem, hogy lenne ekkora l�tr�ja valakinek. "Ki, vagy pontosabban mi lehet az?" Ez j�rt v�gig a fejemben.

Mozdulni azonban nem mertem. Behunytam szemeimet. Magamra h�ztam a takar�mat. Kis id� m�lva �jra kidugtam a fejemet. M�g mindig ott volt az a feh�r k�z. �s ami azt illeti, megjelent mellette a p�rja. Annak a kez�ben azonban egy k�s volt, ami szint�n feh�ren vir�tott, ak�r csak maga a k�z. Fel�ltem. Remegni kezdtem. Sz�lni akartam. Any�t akartam sz�l�tani, de nem ment. Egy hang sem j�tt ki a torkomon. Az a valami felh�zta mag�t a p�rk�nyomra k�nnyed�n. Egy ember lett volna? Haja csak p�r sz�l volt. Az arca teljesen eltorzult. Jobb oldali szeme hi�nyzott. A szem�reg�ben viszont szem helyett m�s volt az, ami kit�lt�tte az �ress�get. Az pedig sok kicsi f�reg volt. Fels� ajk�b�l hi�nyzott egy darab. Bal oldalt ajkait�l pedig a f�l�ig egy v�g�s haladt v�gig. �tment az ablakon. Nem volt nyitva, a z�rt ablakon haladt �t. Nemlehetett m�s, csakis egy szellem. Biztos voltam benne, hogy nem k�pzel�dtem. Felsik�tottam volna, de a hangsz�laim m�g mindig nem engedelmeskedtek. Csak n�ztem r� s�ri cs�ndben, mik�zben a remeg�s �tj�rta eg�sz testemet. A szellem hirtelen el�ttem termett. F�l�m hajolt. K�nnyes szemekkel meredtem r�. Nem tudom kinek a szelleme, de f�ltem t�le. Nem tudtam megsz�lalni, pedig annyi k�rd�sem lett volna hozz�. �s anya... "Hol van anya...? Any�t akarom..." A szellem azonban nem olvasott a gondolataimban. Azonban remeg�sem l�tt�n elvigyorodott. A k�st pedig bel�m d�fte. Szemeim kikerekedtek.

Az utols� amire eml�kszem, az nem volt m�s, mint a szob�m ablak�b�l l�that� t�j. S�t�ts�gbe zuhantam. S�t�ts�gbe, ahonnan nem volt ki�t. Egy s�t�t �lom, amib�l nincs menekv�s. Egy �lom, amib�l nem lehet fel�bredni. Nem lehet, �s nem is tudok fel�bredni. M�g ha akarn�k sem. M�g most is a s�t�ts�gben t�lt�m az id�met. A s�t�ts�gben, ahonn�t nincs ki�t.