Csukly�k �rny�k�ban

Ut�lom az es�t – morogtam magamban, ahogy sietve szedtem a l�bam, amin egy agyon-vissza �zott, fekete sportcip� d�szelgett. A s�t�t farmerom alja m�r cafatokban l�gott, �s azt is egyre csak beletapostam sarkammal a s�rba. Tulajdonk�ppen nem is az zavart, hogy a csontomig �t�ztam a fekete farmerkab�tom alatt, �s a v�llig �r�, barna hajam is vizes tincsekben lapult a fejemre. Csak ilyenkor m�g t�bb ember j�r csukly�k takar�s�ba burkol�zva, mint am�gy. Ah�nyszor megl�ttam egy kapucnit, megborzongtam, �s felk�sz�ltem a legrosszabbra. Ak�rcsak a t�bbi ember, aki ebben a megy�ben �lt. Az es��ztatta aszfalt szaga �sszekeveredett valami gyomorforgat�, de egyben m�r j�l ismert szaggal. Szomor� t�ny, hogy m�r hozz�szoktam. Rothad� emberi h�s szaga volt ez. Egy-egy kuka mellett, vagy ak�r a friss �ldozatok teteme a j�rd�n vagy a sik�torokban is tal�lkozhattunk testekkel. Csak a f�ldet b�mulom, nehogy feln�zve megl�ssak egyet. B�r azt mondtam, m�r �ltal�nos l�tv�ny, az nem jelenti azt, hogy a h�ny�s nem ker�lget t�le.

B�r megye az, ahol �l�nk, nem nagyobb, mint egy �tlagos orsz�g f�v�rosa. T�l�nk �szakra, d�lre �s nyugatra lakatlan puszt�k tal�lhat�k, keletre pedig a szerencs�sebbek megy�je, akiknek siker�lt a p�nz seg�ts�g�vel – �s persze kapcsolatok r�v�n – kiv�ltaniuk a megmenek�l�s�k. Alig p�r ember tud elk�lt�zni. Nek�nk a b�ty�m elint�zte, hogy h�tral�v� �let�nkben ezen a lepratelepen s�nyl�dj�nk. Akkora ad�ss�got halmozott fel, hogy a h�zunk is r�ment, �s most egy f�b�l �sszet�kolt, egy helyis�ges kuck�ban �l�nk (b�r �letnek csak k�tkedve nevezem ezt a l�tform�t). �s hogy m�g tet�zzem, a v�c� az udvaron van. De h�t �gysincs semmink, �gyhogy az elf�r�s nem okoz probl�m�t. Ami m�g rosszabb� teszi az eg�szet, a b�ty�m megtal�lta azt az egyetlen szem�lyt, aki az ellens�geink k�z�l hajland� volt hitelezni neki. Sejthette volna, hogy nagy �rat k�vetelnek ez�rt, m�giscsak a b�rev�kr�l van sz�. Az a barom… Vesz�lybe sodorta az eg�sz csal�dot.

Hogy kik ezek a b�rev�k? Konkr�tan nem tudja senki. Nem tudni, hogy mikor bukkant fel az els�, vagy minek a hat�s�ra j�tt l�tre. Csak itt vannak, �s r�nk vad�sznak. Ha valaki k�t nap m�lva nem t�r vissza, nem v�rj�k tov�bb, mert � m�r biztos nem j�n t�bbet. Ezek a l�nyek k�zt�nk �lnek, de nem l�tta m�g az arcukat senki, mert folyton csukly�t h�znak a fej�kbe. Mindenki csak tal�lgat. N�ha elk�pzeltem egy l�nyt, akinek a f�l arc�r�l hi�nyzik a h�s, �s cafatokban l�g rajt a b�r, v�r�s szemei pedig vil�g�tanak a s�t�tben. Boml� fej�k m�g�tt vicsorg� �les fogsor lehel b�z�s szagot az arcomba. Brr. Beleborzongok a gondolatba is. �s higgy�tek el, ez m�g nem is a legdurv�bb fikci�m volt r�luk. �ll�t�lag nem besz�lnek senkivel, �gy sz�momra az is �rthetetlen, hogy int�zte el a testv�rem vel�k az �zletet. Mindezek – mint eml�tettem – tal�lgat�sok, hisz senki ne m ker�l a k�zvetlen k�zel�kbe… ha m�gis, annak nem lesz alkalma elmes�lni, mert t�bbet nem l�tj�k… vagy legal�bbis felismerhet� �llapotban nem. Ezek a mut�nsok leny�zz�k az emberek b�r�t, �s megeszik azt. Undor�t�. �gy el�g hamar az �let�nk r�sz�v� v�lt a megny�zott emberek l�tv�nya. Van, mikor friss �ldozatokkal, van, mikor m�r hetek �ta rothad�kkal tal�lkoztunk Meghat�rozott szervek dolga a takar�t�suk, de el�g ritk�n viszik el �ket azzal az indokkal, hogy minek minden nap eltakar�tani, ha m�snap �jra ott lesznek �jak. H�t mondjuk, hogy ne kapjunk el mindenf�le fert�z�st, vagy ne �klendezz�nk minden h�sz m�teren. Na, de mindegy is.

Am�gy teljesen v�letlenszer�en csapnak le, �s �ltal�ban egy-egy embert ragadnak el, nem jellemz�ek a csoportos t�mad�sok. Az sem ritka, hogy nappal n�znek �ldozat ut�n. Ilyenkor se kelt nagy felt�n�st a dolog, mert ha valakit elragadnak, senki nem siet a seg�ts�g�re, hisz nem akar m�rt�rr� v�lni. Ezek gyorsabbak �s er�sebbek is n�lunk, valamint a b�r�kb�l k�pesek kibocs�tani valami olyan verejt�ket, ami egyszer�en megb�n�tja az agynak a mozg�s�rt felel�s r�sz�t. De az idegekre nincs hat�ssal, �gy b�r menek�lni es�ly�k sincs az �ldozatoknak, sik�tani m�g tudnak a f�jdalomt�l, mik�zben leh�ntj�k r�luk a b�rt. A hideg kir�z, ha r�gondolok. Sokat gondolkoztam azon, hogy ha valakire r� akarok ijeszteni, megjelenek az ablak�ban egy csukly�val a fejemen – tuti a fr�sz t�rne r�.

�s hogy mi�rt nem pr�b�ljuk felvenni vel�k a harcot? Pr�b�ljuk. H�romhavonta �rkezik a gazdagabb megy�b�l minden szem�ly sz�m�ra egy olyan vegy�letet tartalmaz� �vegcse, ami k�pes v�gezni a b�rev�kkel. De csak ennyi. Minden m�s emberi fegyver hat�stalan ellen�k. �nregener�l� k�pess�g�k szinte legy�zhetetlenn� teszi �ket. Az elix�r receptje azonban sosem tud�dik ki. Csak egy gy�r dolgoz�i ismerik, akik viszont titoktart�st fogadtak. Ha el�rulj�k valakinek az el��ll�t�s m�dj�t, elk�ldik ide �ket, �s megvonj�k t�le az elix�rhez val� jogot, elveszik minden�t, hogy el��ll�tani se tudja. �s aki egyszer a gazdag k�rny�kr�l ideker�l, t�bbnyire nem b�rja p�r h�napn�l tov�bb: nem tal�l munk�t, tiltott k�rny�kre k�borol, vagy egyszer�en csak nem tud v�dekezni, mikor tal�lkozik egy b�rer�vel. Egy�bk�nt ez az elix�r nyilv�nval�an csak a korm�ny j�t�ka. Ha valakinek elfogyott, az �vegcs�t vagy a darabjait vissza kell k�ldenie, amin rajt a sz�ma, hogy tudj�k, t�nyleg elhaszn�lta. – Ha nem haszn�lja el valaki, k�vetkez�leg nem kap �jat, �gy a felhalmoz�s is kiz�rt. M�sba se lehet �tt�lteni, mert az � �veg�k�n k�v�l mindent sz�tmar. - Ekkor felveszik nyilv�ntart�sba, hogy oszt�skor kapjon. Egyfajta hiteget�s ez az eg�sz, hogy elker�lj�k a l�zad�sunk �s bet�r�s�nk a megy�j�kbe. De mivel ritk�n kapjuk, alaposan megritkul a mi n�pr�teg�nk, b�r az elix�rekkel bizonyos sz�m� b�rev� is elpusztul. �s? Lesznek �jak. Nem tartanak att�l, hogy egyszer �k l�pik �t a hat�rt? Am�gy ezek a sz�rnyetegek nem szaporodnak. Bel�l�nk hoznak l�tre �jakat, de csak csek�ly sz�mban.

�s most vissza a hazafele utamhoz. �pp a munk�b�l j�ttem - ugyanis itt a tizennyolc �vesek, s�t m�r sokszor a tizenhat �vesek sem j�rnak iskol�ba, ha a csal�djuk meg akar �lni -, mikor rossz el��rzetem t�madt. L�baim �szt�n�sen fut�snak eredtek, �s nem �rdekelt, hogy minden pocsoly�ba belel�ptem. Az utc�r�l ny�l� kis kuck�nk ajtaja be volt t�rve. Berohantam. A s�t�t szob�ban az ablak alatt kuporogva sz�leim �s b�ty�m, k�z�pen pedig egy csukly�s alak fordult fel�m. Gondolkod�s n�lk�l el�kaptam kab�tom zseb�b�l az �vegcs�t. Ekkor m�r el�ttem �llt. Csukly�ja teljesen takarta arc�t. A sz�j�t, amit l�that� lett volna, kend� fedte. Minden olyan gyorsan t�rt�nt. �n voltam az els� a csal�db�l, aki m�g nem volt r�szese t�mad�snak. Azt hittem, egyszer�bb lesz: csak hozz�v�gom az elix�rt �s k�sz. De nem. A tudatalattim figyelmeztetett, hogy f�lnem kell. Hozz�m se kellett �rnie a csukly�snak, hogy megb�nuljak. Fel�m ny�jtotta karj�t, de miel�tt a fels� h�tracs�szhatott volna kez�r�l, f�st�l�gni kezdett, �s l�ngra lobbant. Az �g�s csak p�r pillanatig tartott, majd hamu hullott a f�ldre, ahol – csak ekkor vettem �szre- m�r h�rom hasonl� kupac hevert. T�rdre rogytam. Testv�rem is a f�ld�n cs�szva m�szott oda mell�m.

- J�l vagy, hugi?

R�emeltem tekintetem. Ekkor esett le, hogy � mentett meg. Ezek szerint – b�r nem tudom, mikor – kiejtettem kezemb�l az �veget. Szerencs�re. B�ty�mnak nagyobb volt a lelki jelenl�te, �s meg�lte t�mad�nkat.

- De… Mi�rt? – Csak ennyit tudtam kiny�gni.

Val�j�ban nem igaz�n hallottam olyat, hogy a saj�t h�z�ban rontottak r� valakire, f�leg csoportosan.

- Arra gyanakszunk – sz�lt halkan any�m -, hogy beteljes�lt, amit�l tartottunk. A b�ty�d ad�ss�g�t az eg�sz csal�dunk megfizeti.

Viharos tekintetem b�ty�m arc�ba villantottam. Megmentett ugyan, de az � hib�ja, hogy t�mad�s �ldozatai lett�nk. Az ajt�nk is darabokban, �s k�zeledett a nagy hideg. Mindenki a f�ld�n kuporogva b�mult maga el�. Furcsa csend lengett k�r�l minket, amit csak a kint tombol� sz�l siv�t�sa zavart meg. Vissza fognak j�nni, tudtuk.

Teltek a napok, a l�p�seink felgyorsultak a mindennapokban. V�dtelenek voltunk egy esetleges utcai t�mad�s ellen, s a bossz��ll�k ellen is. Futottunk az utc�kon, �s ha nem volt musz�j, nem ment�nk ki a h�zb�l. Minden kintr�l �rkez� zajra riadtan reag�ltunk. Nem tudtuk megszokni a retteg�st. M�r csak k�t nap volt vissza az elix�rek �rkez�s�ig, �gy kiss� megk�nnyebb�lt�nk. Lefekv�shez k�sz�l�dt�nk sz�leimmel, csak m�g b�ty�m v�rtuk. Fut�l�ptek k�zeledtek a h�z fel�, de nem ritmusosan k�vett�k egym�st a l�p�sek; zavart, menek�l� botladoz�sokra eml�keztetett. Mindh�rman felpattantunk. Reflexb�l a zsebemhez ny�ltam, azut�n a riadts�g ki�lt az arcomra. Egy puffan�s hallatszott a deszk�kb�l �sszet�kolt p�tajt�n. Any�m megragadta a karom, �s betuszkolt a szekr�nybe, ami egyajt�s volt, az ajt�n pedig lyukak t�tongtak p�r helyen.

- Maradj itt! – ny�gte remeg� hangon a szavakat. – �s meg ne mukkanj!

R�m csukta a szekr�ny ajtaj�t, majd visszasietett ap�m mell�. Megfogt�k egym�s kez�t. A k�vetkez� puffan�ssal az ajt� bet�rt, �s b�ty�m zuhant be rajta. A f�ld�n h�tr�lva k�szott esetlen mozdulatokkal. Mindent l�thattam az egyik lyukon kereszt�l. Hamarosan csukly�sok kezdtek benyomulni a kicsiny helyis�gbe. Nyolcan voltak. A csal�dommal egy�tt kit�lt�tt�k az eg�sz teret. Az legel�l �ll� k�rbe-k�rbe forgatta fej�t. L�tsz�lag keresett valamit.

- Nincs itt – sz�lt any�m f�lve. Nem volt bent biztos, hogy �rtik, amit mond. Ekkor a f�rfi fel� ford�totta fej�t. – A l�nyunk… meg�lt�k.

P�r pillanat csendben telt el. Csak any�m�k zih�l�sa hallatszott. A b�rev�k megindultak fel�j�k. Mindannyiuk arc�ra ki�lt a hal�lf�lelem - ahogy az eny�mre is. Seg�teni akartam. Eg�sz testem megmerevedett. Ha most kimenn�k, engem is csak meg�ln�nek. T�nyleg nem seg�thetek? Ketten-ketten megragadtak valakit, �s t�volabb h�zt�k egym�st�l. A gyertya l�ngja vadul cik�zott a szob�n �tf�j� sz�lt�l, ijeszt� �rny�kokat festve a falakra �s az arcokra. Sz�leim figyeltem: Test�k �pp oly merev volt, mint az eny�m, de az �v�k a m�reg miatt. Hatalmas karmok villantak meg, amik pillanatok alatt sz�tszabdalt�k a ruh�ikat. Meztelen csal�dtagjaim ott fek�dtek tehetetlen�l, �s �n hi�ba figyelmeztettem magam, hogy ford�tsam el a fejem, hunyjam be a szemem, nem b�rtam. A karmok k�zelebb �rtek a testekhez, majd a b�rbe m�lyedtek. Any�m arc�t figyeltem, ami eltorzult a f�jdalomt�l. Egyik csukly�s a v�ll�t�l a kulcscsontj�n �t a m�sik v�ll�ig terjed�en felhas�totta a b�rt, de nem t�l m�lyen; minden bizonnyal az�rt, hogy a h�sr�l le lehessen h�ntani. A m�sik ek�zben a talp�t kezdte el k�rbev�sni. Apr� ny�sz�t�sre eml�keztet� hangok kezdtek egyre s�r�bben felsz�llni a torkokb�l. Hirtelen az egyik belemarkolt any�m mellkas�n�l a b�r�be, �s lefel� megr�ntotta, felt�pve azt a h�sr�l. Ebben a pillanatban hatalmas sik�t�s hangzott fel, �s csak rem�lni mertem, hogy nem az eny�m. L�tni lehetett a frissen leny�zott b�r alatti, v�rt�l �ztatott t�m�r h�st, ami m�g mozog a benne fut�, l�ktet� nagyobb erekt�l… A l�tv�ny le�rhatatlan volt – ezt a k�pet sosem felejtem el. B�ty�mra �s ap�mra is ez a sors v�rt. Szinkronban has�tottak bel�m a sik�t�sok �s vinnyog� hangok. V�gign�ztem, ahogy a sz�vetek elv�lnak egym�st�l, �s a v�r egyre nagyobb t�cs�ban terjed a koszos fapadl�n, lassan k�zeledve hozz�m. Ketten odadobtak egy-egy b�rdarabot a munka n�lk�l maradt t�rsaiknak, akik elkapt�k, leh�zt�k a kend�t sz�juk el�l… �s megett�k. Arcukat m�g �gy se l�thattam, mivel a gyertya feladta a harcot, s�t�ts�get bor�tva �gy a szob�ra. Az utcai l�mpa bejut� f�nye m�gis el�g volt ahhoz, hogy l�thassam – azt k�v�ntam, b�r most menne el az �ram az eg�sz megy�ben -, mi t�rt�nik. Remegni kezdtem, a h�ny�som egyre csak visszanyeltem. Legyen m�r v�ge ennek az eg�sznek! Fel akarok �bredni v�gre ebb�l a sz�rny� �lomb�l! Hirtelen m�g jobban ut�ltam azokat, akik a keleti megy�ben �lhettek, �s nem �rtettem, mi�rt pont vel�nk kell ennek megt�rt�nnie. Szeg�nyek voltunk, semmink se volt a csal�dunkon k�v�l, de �lt�nk… egy�tt… azt�n pedig a szemeim l�tt�ra vesz�tettem el az egyetlen dolgot, amim volt. Hatalmasra t�gult szememb�l patakzott a k�nnyem, de hang nem hagyta el a torkom, leveg�t is alig vettem, ami miatt pedig szinte fuldokoltam a torkomba jut� k�nnyek miatt. N�ztem, ahogy a sz�momra legfontosabb emberekb�l nem marad m�s, mint elhalt h�s. Szemeik a hely�k�n maradtak, �s b�r egy id� ut�n abbamaradtak a sikoltoz�sok, biztos voltam benne, hogy m�g mindig �lnek, �s iszonyatos f�jdalmakat szenvednek el. Hirtelen megb�ntam, hogy valaha is azzal akartam valakit ijesztgetni, hogy csukly�snak adom ki magam. K�t nap volt h�tra, am�g meg�rkeztek volna az elix�rek. Ez nem t�rt�nhet meg; fel akarok �bredni – ezt visszhangozt�k gondolataim. De akkor eszm�ltem r�, hogy ez nem egy �lom volt, mikor az �sszes b�rt megett�k, ami valaha a csal�domhoz tartozott, k�rben�ztek a szob�ban utolj�ra, majd kis�t�ltak az ajt�n. M�g j� darabig v�rtam. Tal�n t�z perc is eltelhetett, mire f�lve, lassan kinyitottam a szekr�nyajt�t. L�baim alig akartak megmozdulni, �s az els� l�p�sekn�l meg-megbotlottam, am�g a szoba k�zepe fel� tartottam. T�rdre borultam, �s eg�szen addig meg is feledkeztem az alattam elter�l� v�rt�cs�r�l, am�g a nadr�gom m�r benne nem �szott. N�ztem a testeket, �s sz�rny� volt, hogy nem szomor� voltam, hanem les�jtott. A l�tv�nyt�l val� undorom nem adott helyet azoknak az �rz�seknek, amelyeket norm�lis esetben �rezni kellene egy – s�t t�bb – csal�dtag elveszt�sekor. Semmi szomor�s�g, vagy gy�sz miatti f�jdalom – csup�n mer� undor. B�multam any�m fej�t, amin a v�r�s haj v�rt�l csatakosan d�szelgett. N�ztem, mik�zben pr�b�ltam feleleven�teni az arc�t… de nem b�rtam. �s ekkor a fej fel�m fordult, lass�, vontatott mozg�ssal. Ijedtemben h�traugrottam, �s a seggemen cs�sztam m�g h�tr�bb. Mintha a szemp�rban szomor�s�g csillogott volna. Valami nedveset �reztem kezeim alatt. Tenyereim szemem el� emeltem, amik a sz�leim �s a testv�rem v�r�t�l voltak �ztatottak. Nem b�rtam tov�bb. Felpattantam, �s kirohantam a h�zb�l. Az eg�sz eb�dem a j�rda szeg�ly�re ok�dtam. Ruh�m is v�r�s foltokkal volt teli a v�rt�l. Elindultam az �jszak�ba azzal az elhat�roz�ssal, hogy ide soha t�bb� nem t�rek vissza.

H�napok teltek el, gy�sz n�lk�l. Szereztem egy �j sz�ll�shelyet, �s ugyan�gy dolgoztam, mint eddig, csak ez�ttal m�r egy kimoshatatlan eml�kkel a fejemb�l. Annak a bizonyos esetnek a k�pei minden �jjel r�m t�rtek �lmomban, �gy reggelente verejt�kt�l �zottan �bredtem. Mivel m�r nem kerestek a csukly�sok, valamelyest megnyugodhattam. Tal�n ez volt a baj. Egyik �jszaka ism�t ott �lltam szemben eggyel. Ugyan�gy lefagytam, mint annak idej�n. Az elix�rt a kezemben szorongattam, de haszn�lni k�ptelen voltam. Elgondolkodtam. Tal�n… jobb is meghalni, mint �r�k �letemben retteg�sben lenni. Viszont ilyen undor�t� hal�lt sem k�v�ntam halni. Pont a tal�lkoz�s eset�re hordtam magamn�l egy k�st. El�kaptam farmeremb�l �s sz�vem fel� lend�tettem. �m az utols� pillanatban egy k�z meg�ll�totta az eny�met; a b�rev� avatkozott k�zbe. K�zd�ttem, hogy meg�lhessem magam, de � kivette kezemb�l a fegyvert. Ezut�n lassan leh�zta kend�j�t �s csukly�j�t h�tratolta. Nem akartam l�tni az arc�t, nem voltam felk�sz�lve r�. V�g�lis mindenre sz�m�tottam, csak arra nem, amit l�ttam. Teljesen �tlagos arcvon�sokat tal�ltam szemben magammal. Egy k�r�lbel�l velem egykor� fi� lehetett. Ami megk�l�nb�ztette az emberekt�l, hogy b�re l�that�an s�rg�s sz�n� volt, amit az utcai l�mpa f�nye csak m�g kontrasztosabb� tett, valamint eg�sz szemgoly�ja �ben sz�nben j�tszott. De nem feledkeztem meg arr�l, hogy val�j�ban ez egy sz�rnyeteg. Sarkon fordultam, hogy elrohanjak, kihaszn�lva az alkalmat. Ink�bb meghaln�k, minthogy �lve megny�zzanak, vagy ne adjisten k�z�j�k val� legyek.

�s most, mikor fel�bredek, oly t�volinak t�nik ez a k�v�ns�g… Csak�gy, mint a szeretet, vagy b�rmilyen m�s naiv emberi �rz�s. Lassan k�t �ve, hogy k�z�j�k tartozom, �s m�r nem is t�n�k olyan sz�rny� l�nynek, mint az elej�n gondoltam magamra. K�z�ss�gekben �l�nk f�ldalatti katakomb�inkban, �s verb�lis kommunik�ci�ra val�ban nincs sz�ks�g�nk, an�lk�l is meg�rtj�k egym�st. Egy pillant�s is el�g, vagy egy gesztus. Nem olyan, mint a gondolatolvas�s. Megmagyar�zhatatlan, hogy mi zajlik ilyenkor benn�nk. Az emberek besz�d�t azonban ugyan�gy meg�rtj�k. A b�r ev�s�re pedig az�rt van sz�ks�g, mert en�lk�l sz�tesn�nk. Ritk�n ugyan, de sz�ks�g�nk van a be�p�l� sz�vetek bevitel�re. Pr�b�ltam elfojtani magamban az �hs�get, de nem �gy m�k�dik, mint a v�mp�rmes�kben, hogy helyettes�thet� a v�r ir�nti v�gyunk. �l� sz�vetek kellene, ha �lni akarok, m�rpedig a hal�l gondolata csak addig �l, am�g el nem pattan benn�nk valami: ilyenkor az agy kikapcsol, �s az �szt�n �tveszi az ir�ny�t�st – gyilkolni indulunk. Ez�rt jobb, ha nem v�rjuk meg ezt a pillanatot, �s id�nk�nt megny�zunk egy-k�t embert. Ilyenkor �n v�laszthatom ki, hogy milyen kor� �s nem� ember lesz az �ldozatom. Morbidnak t�nik a k�nnyeds�gem a t�m�val kapcsolatban, de �gy �lek, sz�momra m�r ez a term�szetes.

Itt �l�nk az emberek k�z�tt, �s csak arra v�runk, hogy bet�rj�nk nagyobb ter�letekre, ahol az emberek egyel�re v�dve �rzik magukat. Ha pedig es�s napon csukly�k m�g� rejt�z�tt embereket l�ttok… gondolj�tok meg, milyen k�zel mer�szkedtek.