Black Angel

Este volt m�r, mikor meg�rkezt�nk Sz�ul k�lv�ros�ba. A telihold f�nyesen vil�g�tott. A f�k �gait l�gy szell�k ringatt�k. Csendes volt a k�rny�k, alig akadt egy-k�t ember. Az aut�nk lassan haladt az �ton, az �j h�zunk fel�. A l�mp�k sz�pen megvil�g�tott�k az utat, sz�p l�tv�nyt ny�jtott a k�rny�k. F�radt szemekkel b�multam ki az ablakon. Nem szerettem a hossz� utakat, amikor tehettem nem is mentem, de ez sajnos most nagyon hossz�ra sikeredett. A sz�leimmel egy koreai kisv�rosb�l �rkezt�nk ide, ami nagyon messze volt innen. M�r most hi�nyzott az a hely, ott n�ttem fel.

-         T�nyleg musz�j volt elk�lt�zn�nk? – k�rdeztem sz�leimt�l szomor�an.

-         Igen, t�nyleg musz�j volt! Ap�d �s �n tal�ltunk itt egy sokkal jobban fizet� �ll�st, �s nem lehetett volna megoldani, hogy minden nap ide-oda utazgassunk. Tudom, hogy nem szerett�l volna elk�lt�zni, de meg kell �rtened, hogy itt jobb lesz!

Nem v�laszoltam, csak n�ztem tov�bb a h�zakat.

-         Agg�dsz, hogy nem lesznek bar�taid? – k�rdezte apa.

-         Nem hiszem, hogy tal�lni fogok b�rkit is, aki sz�ba �ll velem.

-         Nyugodj meg, biztos nagyon hamar �sszebar�tkozol egy-k�t emberrel. – nyugtatott.

-         Ap�dnak igaza van, eddig mindig tal�lt�l bar�tokat, ha t�borba ment�l, ott is mindenki ismeretlen volt sz�modra, mint itt.

-         Rem�lem igazatok lesz.

A kocsink meg�llt egy kisebb csal�di h�z el�tt. Kisz�lltam, �n pedig alaposan szem�gyre vettem. A h�z falai feh�rek voltak. Sz�p nagy ablakok n�ztek vissza r�m, h�vogattak, menjek be k�r�ln�zni. A h�zhoz tartozott egy picike kert is. A f�k sz�p nagyok voltak m�r, a bokrok pedig b�szk�n sorakoztak v�gig a ker�t�s mellett gy�ny�r� vir�gaikkal. B�r este volt, tiszt�n l�tni lehetett mindent.

Bementem a h�zba, �s r�gt�n a szob�mat vettem c�lba. Pici volt, de ann�l aranyosabb. A r�zsasz�n falak nagyon j�l mutattak. A szob�mhoz egy terasz is tartozott. Any��k m�r tegnap idehozattak mindent, m�g �n a legjobb bar�tn�immel tartottam egy b�cs� pizsibulit n�luk. Amerre n�ztem, mindenhol dobozok voltak. Az �gyam a sarokba volt tolva. A szekr�nyeim m�r mind �ssze voltak szerelve, m�r csak be kellett pakoljak mindent a dobozokb�l. a ruh�s dobozok az �gyamra voltak pakolva, amiket azonnal el is kezdtem kipakolni. Mikor v�geztem, megkerestem a tanszereim, �s bepakoltam holnapra, hogy ezzel se legyen gond a reggeli k�sz�l�d�sn�l. K�rbej�rtam az eg�sz lak�st, megn�ztem mik merre tal�lok. Any��k a konyh�ban �ltek, sz�netet tartva. M�r majdnem k�sz volt a konyha, csak egy-k�t doboz �rv�lkodott hely�kre v�rva.

-         Hogy haladsz a kipakol�ssal? – k�rdezte anya.

-         M�g csak a ruh�im pakoltam ki meg a tank�nyveim, �s minden olyat, ami a sulihoz kell. A t�bbit majd holnap. Ma m�r k�s� van, �s f�radt is vagyok. Azt hiszem vacsizok, azt�n megyek is aludni.

-         Rendben, hossz� volt az �t, pihend ki magad, holnap is f�raszt� napod lesz. – mosolygott.

Kivettem a h�t�b�l, amit tal�ltam, gyorsan �sszedobtam egy szendvicset, �s visszamentem a szob�mba. Miut�n megettem, felh�vtam bar�tn�im, hogy mes�ljek nekik.

-         Szia! M�r v�rtam, mikor h�vsz, hogy mes�lj. Milyen a h�z? �s mekkora? �s hogy n�z ki? Nagy a kert? J� a k�rny�k? Kibakolt�l m�r? – �rasztott el bar�tn�m a k�rd�seivel.

-         Szia! Nyugi, sz�p sorban elmes�lek mindent. – nevettem. Elmes�ltem neki mindent, azt�n besz�lgett�nk egy j�t, �s m�r csak azt vettem �szre, hogy m�r �jf�l van. – M�r ilyen k�s� van? Ne haragudj, de most lerakom.

-         Ok�, holnap, ha haza�rt�l, ne felejts el, h�vni!

-         Amint tudlak, h�vlak. Szia, j� �jt!

-         Szia!

Letettem az asztalra a telefonom, �s kivittem a konyh�ba a t�ny�rom. Bementem a f�rd�szob�ba, letusoltam, megkerestem szeretett pl�ssmack�mat, azt�n beb�jtam a puha �gyamba. Hamar elaludtam.

�lmomban egy s�t�t helyen voltam. Nem volt ismer�s. Egyszer csak egy s�t�t alak rajzol�dott ki el�ttem a hom�lyban. Ahogy egyre k�zelebb j�tt, megl�ttam arc�t is. Mikor m�r j�l l�ttam, meg�llt, �s nem mozdult. R�n�z�sre fiatalnak t�nt. Baba arc�ba belel�gott n�h�ny sz�ke tincse, S�t�t szemei gy�ny�r�en csillogtak, feh�r b�re csak �gy rik�tott. V�gig n�ztem rajta, furcsa dolgot v�ltem felfedezni: Sz�rnyakat.

K�zelebb l�pett. Megremegtem. L�pett m�g egyet fel�m. Ijedten fordultam h�tra, �s futni kezdtem, de minden hi�ba volt, � m�r megint el�ttem �llt. Ak�rh�nyszor pr�b�ltam elfutni, � mindig utol�rt, lehetetlen volt megsz�kni el�le.

Felriadtam. Gyorsan k�rbepillantottam, de szerencs�re nem l�ttam senkit �s semmit. R�n�ztem az �r�mra, ami negyedhatot mutatott. Kim�sztam az �gyb�l, �s els�t�ltam a konyh�ig, inni egy poh�r vizet. Mikor visszafek�dtem m�r nem b�rtam vissza aludni, �gy h�t �gy d�nt�ttem elkezdek k�sz�l�dni.

Az els� napom el�g hamar eltelt, �s az ez ut�ni napok sem teltek m�sk�pp. Egyik nap a h�rad�ban egy rejt�lyes dolgot hallottam. Az emberek furcsam�d nyomtalanul elt�nnek, �s senki semmit nem tud r�luk. Egyre t�bb az ilyen �ldozat. Ezen k�v�l minden nap unalmas volt, �s minden �jjel ugyanezt �lmodtam. Minden ugyan�gy t�rt�nt, kiv�ve a legutols� napon. Akkor m�sfele futottam, h�tha el siker�l menek�ln�m, de pechemre zs�kutc�ba rohantam.

-         Mondd, nem unalmas ezt elj�tszani minden �jjel? Nem akarlak b�ntani.

-         M�gis ki vagy te? – h�tr�ltam, mikor m�g egy l�p�st tett fel�m.

Miel�tt v�laszolhatott volna felriadtam, mert kiv�g�dott az ablakom…

Az ablak el�tt nem l�ttam semmit. Fel�ltem, hogy jobban k�rben�zhessek, de nem l�ttam semmit. F�lve fel�lltam, nem tudtam mi v�r r�m, ha az ablakhoz megyek. Becsuktam, de nem t�rt�nt semmi. M�r csak megfordulni kellett, de nem mertem. F�lelem ker�tett hatalm�ba, mert �reztem, hogy valaki tekintete a h�tamba f�r�dott. Megfagyott a v�r az ereimben, csak rem�lni mertem, hogy k�pzel�d�m. Nagyon lassan megfordultam. Azt hittem k�pr�zik a szemem, nem akartam elhinni, amit l�ttam. Az a sr�c �lt az �gyam sz�l�n, akir�l �lmodtam. Mikor felfogtam, nagyon hangosan sik�tottam f�lelmemben, de � r�gt�n ott termett el�ttem, �s befogta a sz�mat.

-         Nem akarlak b�ntani. �ppen ellenkez�leg, �s v�delek majd meg. – n�zett bele szemeimbe.

-         Mi? M�gis kit�l kellene, hogy megments? Nem b�zok benned. Ki vagy te? Hogy ker�lsz ide? Mi�rt ijesztesz hal�lra az �jszaka k�zep�n? Mik ezek a sz�rnyak? A dilih�zb�l szalajtottak vagy mi? V�laszolj m�r, �s azonnal engedj el! – t�ptem ki magam karjai k�z�l.

-         Na, j�, sz�p sorban elmagyar�zok mindent. �n Yang Yoseob vagyok, egy fekete angyal. Ez gondolom, megmagyar�z sok mindent. Kisgyermek korod �ta vigy�zok r�d, de te sohasem tudt�l a l�tez�semr�l, mert nem volt r� sz�ks�g. Most azonban egy olyan dolog k�sz�l�dik, amit�l nem tudlak megv�deni, ha nem fedem fel magam el�tted. Sz�val ez�rt vagyok most itt. K�v�ncsi vagy mi�rt t�nik el az a rengeteg ember nyom n�lk�l? A v�lasz nagyon egyszer�. V�mp�rok �lt�k meg �ket, miut�n kisz�vt�k az �sszes v�r�ket, elporladt a marad�k test�k, ez�rt nincs semmilyen nyom. A k�vetkez� c�lpontjuk pedig te vagy!

-         �s most azt v�rod, hogy el is higgyem az eg�szet?

-         Pedig elhihetn�d, ugyanis minden sz� igaz volt. – sz�lalt meg egy ismer�s hang. Mikor odan�ztem, nem akartam elhinni kiket l�tok ott v�mp�r fogakkal �s v�r�sen izz� szemekkel. Anya �s apa ott �llt az ajt�mban, val�sz�n�leg felriasztottam �ket a sik�t�sommal, akik ezut�n v�gig hallgatt�k a besz�lget�s�nket.

-         Ti meg m�gis mik vagytok? – h�tr�ltam.

-         A kis �rz�kuty�d az el�bb mondta. V�mp�rok. – h�z�dott vigyorra a sz�juk.

-         M�ssz ki az ablakon, �s keress valami b�v�helyet, lehet�leg messze innen, mondjuk a domb tetej�n. Ott hamarosan minden tele lesz napf�nnyel, ahol nem eshet bajod, a v�mp�rok elporladnak, ha f�ny �ri �ket. �n addig feltartom �ket – mondta a sz�ke.

-         H�, v�rj! �k a sz�leim, nem v�gezhetsz vel�k!

-         Mennyire �des, hogy v�d minket. De el kell, hogy szomor�tsalak, az igazi sz�leid m�r k�t �ve halottak, mi pedig felvett�k az alakjukat, hogy t�bb embert gyilkolhassunk! – kacagott, amit�l nekem h�nyingerem t�madt.

-         Mire v�rsz? Menj m�r, ne mondjam m�g egyszer! – parancsolt r�m Yoseob.

-         De…

-         GYER�NK!

Nem sz�ltam semmit, csak kinyitottam az ablakot �s kim�sztam rajta. Mivel a h�z nem volt emeletes, �gy nem t�rtem �ssze magam. Futni kezdtem, mint az �r�lt, de m�g miel�tt a kapuhoz �rtem, megtorpantam, �s vissza kiab�ltam v�d�angyalomnak.

-         SOK SZERENCS�T YOSEOB! K�RLEK, SIESS MAJD UT�NAM!

Azzal tov�bb futottam. Biztos voltam benne, hogy meghallotta, mert el�g hangos voltam. Rohantam, ahogy a l�baim b�rt�k. �t perc m�lva el�rtem a domb oldal�ig, ahol lelass�tottam. Mindenem f�jt a hajnali menek�l�st�l, de valahogy m�g fel kellett m�sszak a tetej�re. Nem volt nagy dombocska, de m�g �gy is nagy el�fesz�t�sbe telt, hogy felm�sszak. Mikor v�gre fel�rtem, le�ltem a f�ldre, �s elter�ltem. Am�g v�rtam, volt id�m �tgondolni az igazi sz�leimmel t�rt�nteket, valamennyire le is siker�lt nyugodnom, miut�n s�rtam egy sort.

M�r a nap j�csk�n vil�g�tott, de Yoseob m�g sehol sem volt. M�r t�bbsz�r fel�lltam �s k�rben�ztem, h�tha j�n m�r, de nem l�ttam. Kezdtem agg�dni �rte, mi van, ha �t is elvesz�tem. V�g�l mellettem termett, amivel megint megijesztett, de mikor felfogtam, hogy � az, �s j�l van, felpattantam a f�ldr�l, �s meg�leltem.

-         K�sz�n�m, hogy megmentett�l.

-         Igaz�n nincs mit, ez a dolgom. – mosolygott.

-         Most m�r elhiszem minden szavad, amit mondt�l, m�r nem gondolom, hogy �r�lt vagy. – mosolyogtam �n is.

-         Ezt j� tudni. A sz�leid…

-         Nem mondom, hogy t�l vagyok rajtuk, mert az nem lenne igaz, nagyon szomor� is vagyok, term�szetesen nagyon fognak hi�nyozni, de ink�bb az f�j jobban, hogy nem temethettem el �ket, mert nem maradt mit. De t�l leszek rajta, csak id� kell.

-         �n pedig itt leszek melletted, �s helyett�k is vigy�zok r�d, a szavamat adom!

Ez ut�n egy�tt n�zt�k tov�bb a napfelkelt�t. Gy�ny�r� volt. Egy hirtelen �tlett�l vez�relve fel� fordultam, �s nyomtam az arc�ra egy puszit.

-         Ezt… Mi�rt kaptam? – n�zett r�m meglepetten.

-         Csak �gy. Mert te vagy az �n fekete angyalom.