Tisztelett jelentem, hogy az osztály létszáma... hupsz, rossz szöveg...

Lényegében azért vagyok itt mert,.... hm... hogy is kéne mondanom. *gondolkodik*

Mindegy... Szóval elolvastam a beérkezett NÉHÁNY(!!!!) novellát, és gondolkodtam és gondolkodtam, beszélgettem, mutogattam másoknak és bár még nem írtam meg a kritikákat, de a buskimban összeállt egy általános kép a versenyzők helyezéseiről.

És beszélgettem Enával és majd tavaszi szünetben ráfekszünk (?) a novellákra, azok javítására és megkritizálására. 
Bár, már most előre meg kell állapítanom, hogy egy kicsit (?) genya leszek néhány műnél, de istenem..., azért ne aggódjatok, próbálom visszafogni magam. :D 

És egy nagyon fontos dolog, hogy HA kész lesznek a kritikák, akkor ne nézzetek úgy rá, mintha azt az atyaúristen írta volna, mert nekem is és Enának is ez lesz az első alkalma, hogy azért ragadunk tollat, hogy kritikát írjunk - majdnem sikerült értelmes mondatot írnom xD.

Szóval, most így hirtelen ennyit, de ami hótziher, az az, hogy április közepére VÁRHATÓ (ez nem azt jelenti, hogy április közepén rágni kell a fülünket azzal a szöveggel, hogy: " Azt ígértétek, hogy....blablabla". Mert ugye tudjuk, hogy türelem rózsát terem.... :D :P

Mindezt összefoglalva... KB. áprilisban jelentkezünk, ne vegyétek szíven, amit írunk nektek, és egy idézettel búcsuzom most tőletek.

‘Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemeidben. De a legrémisztőbb mégis az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg - amikor pedig nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy Te is ugyanannyira szeretsz, mint én Téged, akkor legszívesebben magamhoz ölelnélek és soha nem engednélek el! Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. Mégis, az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lenne szabad. Ez a legnyomorúságosabb az egészben: hogy soha nem szerethettem volna beléd..’

További szép napot,
Jessie